Elterjedésük azonban csak a 60-as évek végétől volt észlelhető, de igazán jelentősnek a 80-as évektől mondható. Az azóta eltelt 4 évtizednyi idő emberi számítás szerint ugyan nem igazán számottevő, de dogjaink élettartamához képest már sokkal jelentősebb (akár 15 generációt is jelenthet). A mai dogtartók, sőt tenyésztők nagy része előtt is ezen időszak nem teljesen feltárt.

Kezdő és gyakorló dogosként megéltem ezt a 4 évtizedet (1969-től dogozom), ezért bátorkodtam ezen kis visszaemlékezésemmel tájékoztatást adni. Úgy gondolom, hogy a jelen megismerése is könnyebb a múlt ismeretében. Nézzük tehát ezt a múltat.

Mindenképpen meg kell neveznünk azokat a személyeket, akik mint tenyésztők, mint dogtartók, mint bírók jelentős szerepet vállaltak a fajta nemesítése és népszerűsítése terén. Meg kell ismernünk ma már nem működő, valamint még ma is működő régi kenneleket.

Végül, de természetesen nem utolsó sorban azokat a dogokat szeretném bemutatni „AKIK”-nek köszönhetjük a mára kialakult jelenlegi dog állományunkat.

Az 1960-as években a dogosoknak még nem volt különálló szervezetük. A MEOE keretein belül működő Központi Dog és Nagytestű Vegyes Szakosztályban tevékenykedtek az akkori dogosok, Hadady Gyula bácsi elnökségével. Gyula bácsinak foltos dogjai voltak, kennelének pedig Pusztatemplom volt a neve. A 60-as, sőt még a 70-es években is sokszor bírálta is a dogokat. Rajta kívül abban az időben csak Kincses András volt, aki a dogtenyésztés mellett bírált is. Kincses András szintén foltosokat és feketéket tenyésztett a Hírösvárosi kennel név alatt. A 60-as évek végétől, a 70-es évek elejétől lassan megindult a dogok és dogosok, sőt tenyészetek számbeli növekedése is.